Az elmúlt hetekben ismét jelentős mozgás indult el az európai energiapiacokon. A földgáz és a villamos energia nagykereskedelmi ára egyaránt emelkedett, ami az őszi szerződéskötési időszakban közvetlenül is érintheti a vállalkozásokat.
A változás azért különösen fontos, mert sok cég éppen az év második felében készíti elő a következő időszak energiabeszerzését, vagy ilyenkor dönt arról, hogy meglévő szerződését milyen konstrukcióban hosszabbítja meg. A jelenlegi piaci környezetben ezért ismét felértékelődik a megfelelő időzítés, a fogyasztási profil ismerete és az, hogy a vállalkozás milyen mértékű árkockázatot kíván vállalni.
Rövid idő alatt jelentősen emelkedtek az árak
A villamosenergia-piacon az elmúlt időszakban ismét 150 EUR/MWh feletti árszintek is megjelentek, ami egyetlen hónap alatt több tíz eurós emelkedést jelentett. A hazai másnapi villamosenergia-piacon szeptember első felében szintén magas és erősen ingadozó árkörnyezet alakult ki: egyes időszakokban 500 EUR/MWh feletti negyedórás árak is előfordultak.
A földgázpiacon hasonló tendencia figyelhető meg. A hazai másnapi piacon szeptember elején néhány nap alatt körülbelül 70 EUR/MWh körüli szintről 80 EUR/MWh fölé emelkedett a súlyozott átlagár.
Ezek az árak önmagukban természetesen nem azonosak egy vállalkozás szerződéses energiaárával. A tényleges ajánlatot többek között a beszerzési időszak, a szerződés időtartama, a fogyasztási profil, a kereskedői kockázati felár és a választott árképzési konstrukció is befolyásolja. Az irány azonban jól látható: a nyári időszakhoz képest az őszi energiabeszerzés kockázatosabb környezetben indul.
Mi hajtja az árakat?
Az energiapiaci árakat ritkán egyetlen tényező mozgatja. A jelenlegi helyzetben egyszerre több kockázat is jelen van.
A földgáz ára továbbra is jelentős hatással van az európai villamosenergia-piacra. Ha a gáz ára emelkedik, az a gáztüzelésű erőművek magasabb termelési költségén keresztül a villamosenergia-árakra is átterjedhet.
Ehhez társul a villamosenergia-rendszer időjárásfüggőségének növekedése. Az alacsony vízerőművi termelés, a naperőművi és szélerőművi termelés változékonysága, valamint egy-egy nagyobb erőmű rendelkezésre állása rövid időn belül is jelentős ármozgásokat okozhat.
Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a magyar piac egyre szorosabban kapcsolódik a régiós folyamatokhoz. Egy délkelet-európai termelési hiány, magasabb fogyasztás vagy korlátozottabb importlehetőség gyorsan megjelenhet a hazai árakban is.
A szerződéskötés időzítése ismét kulcskérdés
Az energiaárak alakulását pontosan előre jelezni nem lehet. Éppen ezért a beszerzés időzítésénél nem feltétlenül az a cél, hogy egy vállalkozás megtalálja a piac abszolút mélypontját.
Sokkal fontosabb a kockázat tudatos kezelése.
Egy egyszeri, teljes mennyiségre történő fixálás egyszerű és jól tervezhető költségstruktúrát eredményezhet, ugyanakkor a vállalkozás egyetlen időpont piaci árszintjét rögzíti hosszabb időre.
Ezzel szemben a több lépcsőben történő beszerzés csökkentheti annak kockázatát, hogy a teljes mennyiséget éppen egy kedvezőtlen piaci időszakban kelljen lekötni. Nagyobb fogyasztóknál ezért gyakori megoldás lehet, hogy az éves mennyiséget több részletben, eltérő időpontokban fixálják.
A megfelelő stratégia mindig az adott vállalkozás kockázatvállalási hajlandóságától és fogyasztási sajátosságaitól függ.
Fix vagy indexált ár?
Az egyik legfontosabb döntés továbbra is az, hogy a vállalkozás fix vagy piaci indexhez kötött konstrukciót választ.
A fix ár legnagyobb előnye a kiszámíthatóság. A vállalkozás előre ismeri az energia egységárát, így könnyebben tervezhető a következő év költségvetése. Ugyanakkor egy későbbi piaci árcsökkenésből nem részesül.
Az indexált konstrukció ezzel szemben követi valamely nagykereskedelmi piac – például a villamosenergia- vagy földgázpiac – aktuális árait. Ez kedvezőbb lehet csökkenő piacon, ugyanakkor a vállalkozás nagyobb árkockázatot vállal.
A kettő között számos hibrid megoldás is létezik. Egy fogyasztó például szükségletének egy részét fix áron kötheti le, míg a fennmaradó mennyiséget indexált árazással vásárolhatja meg.
A megfelelő arány meghatározásához azonban nem elegendő kizárólag az aktuális piaci árakat vizsgálni.
A fogyasztási profil legalább olyan fontos, mint az éves mennyiség
Két vállalkozás éves villamosenergia-fogyasztása lehet teljesen azonos, mégis lényegesen eltérő kereskedelmi ajánlatot kaphatnak.
Ennek egyik oka a fogyasztási profil.
Egy olyan vállalkozás, amely főként hétköznap, nappali csúcsidőszakban fogyaszt, más piaci költséget jelent a kereskedő számára, mint egy egyenletesen, napi 24 órában működő üzem. Ugyanez igaz arra is, ha a fogyasztás erősen szezonális vagy időjárásfüggő.
Ezért az energiabeszerzés előtt érdemes nemcsak az éves kWh- vagy m³-mennyiséget, hanem legalább egy teljes év részletes fogyasztási adatait is elemezni.
A negyedórás villamosenergia-adatokból például jól meghatározhatók:
- a napi és havi fogyasztási csúcsok,
- az alapterhelés,
- a szezonális eltérések,
- a hétvégi és éjszakai fogyasztás,
- valamint az esetleges rendellenes kiugrások.
Ezek az információk a beszerzési stratégia mellett a teljesítménygazdálkodás és az energiahatékonysági intézkedések szempontjából is értékesek.
Ne csak az energiakereskedelmi egységárat hasonlítsuk össze
Az ajánlatok összehasonlításakor gyakori hiba kizárólag a Ft/kWh vagy Ft/m³ energiaár alapján dönteni.
Egy energiabeszerzési ajánlat teljes költségének értékeléséhez meg kell vizsgálni többek között:
- az árképletet és az indexálás szabályait,
- a kereskedői felárat,
- a mennyiségi toleranciasávot,
- az alul- és túlfogyasztás elszámolását,
- a fizetési feltételeket,
- az esetleges kiegyenlítőenergia- vagy profilköltségeket,
- valamint a szerződés felmondási és módosítási feltételeit.
Különösen nagyobb vagy erősen változó fogyasztású vállalkozásoknál jelentős különbséget okozhat, hogy a szerződés milyen rugalmasságot enged a tényleges fogyasztás eltérésére.
Egy néhány százalékkal kedvezőbb egységár önmagában nem feltétlenül jelent alacsonyabb éves energiaköltséget, ha a szerződés egyéb feltételei kedvezőtlenebbek.
A teljesítménygazdálkodást sem érdemes külön kezelni
Villamosenergia-felhasználóknál az energiabeszerzés és a hálózati költségek optimalizálása egymással összefüggő feladat.
Ha egy vállalkozás lekötött teljesítménye jelentősen meghaladja a tényleges igényt, felesleges rendszerhasználati költséget fizethet. Ha viszont a lekötött teljesítmény túl alacsony, a teljesítménytúllépések okozhatnak többletköltséget.
A korábbi negyedórás adatok vizsgálatából jól meghatározható, hogy a vállalkozásnak mekkora teljesítményre volt ténylegesen szüksége, mikor jelentkeztek a csúcsok, és ezek ismétlődő vagy egyszeri események voltak-e.
Az energiabeszerzési időszak ezért jó alkalom arra is, hogy a következő évre vonatkozó teljesítményigényeket felülvizsgáljuk.
Felértékelődik a fogyasztási rugalmasság
A villamosenergia-piacon egyre nagyobb árkülönbségek jelenhetnek meg a nap egyes időszakai között. Előfordulhat, hogy napközben – különösen magas naperőművi termelés mellett – nagyon alacsony vagy akár negatív árak alakulnak ki, miközben az esti órákban az ár rövid idő alatt többszörösére emelkedik.
Szeptember első felében a magyar másnapi piacon is előfordultak negatív árú időszakok, miközben ugyanabban az időszakban 500 EUR/MWh feletti negyedórás csúcsár is kialakult.
Ez a különbség egyre értékesebbé teszi a fogyasztási rugalmasságot.
Azok a vállalkozások, amelyek bizonyos technológiai folyamatokat, elektromos töltést, hűtést, fűtést vagy egyéb nagyobb fogyasztást időben el tudnak mozdítani, hosszabb távon kedvezőbb pozícióba kerülhetnek.
Ehhez azonban először pontosan ismerni kell a vállalkozás terhelési profilját.
Napelem és energiatárolás: nem automatikus megtakarítás
A magasabb energiaárak természetesen ismét vonzóbbá tehetik a saját villamosenergia-termelést és az energiatárolást.
Egy napelemes rendszer akkor tudja a legtöbb vásárolt villamos energiát kiváltani, ha a termelés időben egybeesik a vállalkozás fogyasztásával. Ha a termelés és a fogyasztás jelentősen eltér egymástól, az akkumulátoros tárolás növelheti a helyben felhasznált saját energia arányát.
A tároló emellett teljesítménycsúcsok csökkentésére vagy a villamos energia időbeli áthelyezésére is használható.
A beruházás megtérülése azonban minden esetben fogyasztási és termelési profilfüggő. Az akkumulátor beruházási költsége, vesztesége, várható élettartama, kihasználtsága és az elérhető piaci árkülönbség együttesen határozza meg, hogy a beruházás gazdaságos-e.
Ezért magas energiaár mellett sem érdemes automatikusan abból kiindulni, hogy egy energiatároló minden vállalkozás számára kedvező beruházás.
Mit érdemes most megtenni?
A jelenlegi piaci környezetben az energiabeszerzés előkészítését célszerű már jóval a meglévő szerződés lejárata előtt elkezdeni.
Első lépésként érdemes összegyűjteni az elmúlt 12–24 hónap fogyasztási és számlázási adatait, majd megvizsgálni, hogyan változott a vállalkozás energiaigénye. Ezt követően meghatározható a várható következő évi fogyasztás, a szükséges teljesítmény és az a kockázati szint, amely mellett a vállalkozás fix, indexált vagy vegyes beszerzési konstrukciót választana.
A beszerzés során pedig nem egyetlen pillanatnyi ajánlatot, hanem több kereskedő teljes szerződéses feltételrendszerét célszerű összehasonlítani.
Az ár mellett egyre inkább a stratégia számít
Az energiaárak mostani emelkedése ismét megmutatja, hogy az energiabeszerzés nem egyszerűen egy évente egyszer elvégzendő adminisztratív feladat.
A szerződéskötés időzítése, a választott árkonstrukció, a fogyasztási profil, a lekötött teljesítmény és a fogyasztás rugalmassága együttesen határozza meg a vállalkozás tényleges energiaköltségét.
A bizonytalanabb piaci környezetben ezért nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy hol található éppen a legalacsonyabb energiaár, hanem az, hogy a vállalkozás olyan beszerzési és energiagazdálkodási stratégiát alakítson ki, amely mellett a következő hónapok ármozgásai kezelhető kockázatot jelentenek.