Az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer, vagyis az EKR eredeti célja egyértelmű: ösztönözni az energiahatékonysági beruházásokat, és piaci alapon támogatni azokat az intézkedéseket, amelyek tényleges energiamegtakarítást eredményeznek. A rendszer elméletben jó irányt képvisel, hiszen az energiamegtakarítás nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági kérdés is. A gyakorlatban azonban az elmúlt időszakban egyre több piaci szereplő jelezte, hogy az EKR működése kiszámíthatatlanná vált, és a piac jelenlegi állapota már nem csupán finomhangolást, hanem erősebb szabályozói beavatkozást igényelhet.
A probléma egyik fő oka, hogy az EKR-piacon felborult a kereslet és kínálat egyensúlya. Egyes megtakarítási típusok értéke jelentősen csökkent, miközben más területeken – különösen a lakossági célú programoknál – magasabb árszintek alakultak ki. Ez azt eredményezi, hogy a rendszer nem minden esetben ott és úgy ösztönzi az energiahatékonysági beruházásokat, ahol azok szakmailag és gazdaságilag a legindokoltabbak lennének.
A vállalati és önkormányzati szereplők számára ez azért lényeges, mert az EKR nem elszigetelt szabályozási elem. Hatása megjelenhet az energiaárakban, a kereskedői díjakban, az energiahatékonysági beruházások megtérülésében, valamint a kötelező auditokhoz és energetikai jelentésekhez kapcsolódó döntésekben is. Egy bizonytalanul működő EKR-piac megnehezíti annak eldöntését, hogy egy adott beruházásból származó energiamegtakarítás milyen értéket képviselhet, és érdemes-e azt EKR-oldalon is hasznosítani.
Különösen fontos kérdés ez azoknál az intézményeknél és gazdálkodó szervezeteknél, ahol többféle energiahatékonysági intézkedés is szóba kerülhet. Ilyen lehet például a fűtési rendszer korszerűsítése, az épületautomatika finomhangolása, a világításkorszerűsítés, a hőszigetelés, a nyílászárócsere vagy akár egy üzemeltetési szabályozás átalakítása. Ezek az intézkedések önmagukban is költségcsökkentést eredményezhetnek, de megfelelő dokumentálás és szakmai előkészítés esetén EKR-szempontból is értéket hordozhatnak.
A jelenlegi piaci bizonytalanság ugyanakkor óvatosságot indokol. Egy beruházási döntést nem célszerű kizárólag arra alapozni, hogy az abból származó megtakarítás később milyen áron értékesíthető az EKR-piacon. A stabil szakmai alap továbbra is az, hogy az intézkedés valóban csökkentse az energiafelhasználást, javítsa az üzemeltetés hatékonyságát, és mérhető, ellenőrizhető eredményt hozzon.
Az EKR jövője szempontjából a legfontosabb kérdés a kiszámíthatóság helyreállítása. A piaci szereplőknek olyan szabályozási környezetre van szükségük, amely átlátható, hosszabb távon tervezhető, és nem utólag változtatja meg alapvetően a megtakarítások értékét vagy elszámolhatóságát. Enélkül az energiahatékonysági beruházások előkészítése nehezebbé válik, a beruházói bizalom csökkenhet, és a rendszer éppen azt a célt nem tudja megfelelően szolgálni, amelyre létrejött.
Az önkormányzatok és vállalatok számára ezért most különösen fontos a tudatos előkészítés. Az energiahatékonysági intézkedéseket érdemes műszaki, gazdasági és szabályozási oldalról egyszerre vizsgálni. Nem elegendő csak a beruházási költséget vagy az éves energiamegtakarítást nézni; figyelembe kell venni az elszámolhatóságot, a dokumentációs követelményeket, az auditálhatóságot és az EKR-piaci kockázatokat is.
Az Infend Energy Kft. tapasztalata szerint a legbiztonságosabb megközelítés az, ha az energiahatékonysági projektek előkészítése valós fogyasztási adatokon, műszaki felmérésen és reális megtakarítási számításokon alapul. Így akkor is megalapozott döntés születhet, ha az EKR-piac aktuális árszintje vagy szabályozása időközben változik. Az energiahatékonyság hosszú távú értéke ugyanis nem kizárólag az EKR-piaci bevételben, hanem az alacsonyabb energiafelhasználásban, a kisebb üzemeltetési kockázatban és a fenntarthatóbb működésben jelenik meg.