Augusztus 26-án estére ismét mind a négy blokk névleges teljesítményen üzemelt a Paksi Atomerőműben, lezárva ezzel egy rendkívüli nyári időszakot. A tartós szárazság és kánikula következtében kialakult extrém alacsony Duna-vízállás július végétől előbb teljesítménycsökkentést, majd több blokk leállítását tette szükségessé.
A helyzet jól szemléltette, hogy a Duna állapota közvetlenül befolyásolhatja Magyarország legnagyobb villamosenergia-termelő létesítményének működését. Az idei nyáron ráadásul két különböző probléma is jelentkezett: korábban a Duna magas vízhőmérséklete, július végétől pedig már a rendkívül alacsony vízszint jelentett korlátozó tényezőt.
Rekordalacsony szintet ért el a Duna
A probléma július végére vált kritikussá. Július 27-én Paksnál –106 centiméteres vízállást mértek, amely akkor minden korábbi rekordot megdöntött. A folyó azonban tovább apadt: július 30-án már –121 centiméteres, július 31-én pedig –126 centiméteres vízállást mértek.
Az erőmű a változó körülményekhez igazodva fokozatosan csökkentette a termelést. Július 27-én az 1. blokk teljesítményét 254 MW-tal mérsékelték, július 29-én pedig megkezdték a 3. blokk leállítását. Ezt további intézkedések követték, miközben a szakemberek folyamatosan figyelték a Duna vízhozamának, vízszintjének és hőmérsékletének alakulását.
Augusztus elejére az 1., 3. és 4. blokk leállt, a 2. blokk pedig 50%-os teljesítményen működött.
Miért ennyire fontos a Duna Paks működéséhez?
A Paksi Atomerőmű négy blokkja együttesen megközelítőleg 2000 MW villamos teljesítményt képvisel, és Magyarország villamosenergia-termelésének jelentős részét biztosítja.
A Duna vizét az erőmű a blokkok működéséhez szükséges hűtés során használja. Normál üzemben a négy működő blokk hűtéséhez megközelítőleg 100 köbméter víz szükséges másodpercenként.
A július végi helyzetben ugyanakkor nem önmagában a Duna rendelkezésre álló vízmennyisége jelentette a korlátot. A Paksi Atomerőmű tájékoztatása szerint az extrém alacsony vízállás következtében a hűtéshez szükséges szivattyúk szívócsonkjának helyzete vált kritikus tényezővé. A vízszint további csökkenése esetén a rendszer már nem tudta volna a szükséges módon ellátni feladatát.
A probléma tehát alapvetően vízkivételi és műszaki korlátként jelentkezett.
A teljes leállás lehetősége is felmerült
Július 30-án az atomerőmű már arra figyelmeztetett, hogy a Duna további apadása esetén 24–72 órán belül szükségessé válhat mind a négy blokk leállítása és ezzel a villamosenergia-termelés teljes megszüntetése.
A blokkok leállítása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy megszűnik a hűtési igény. A leállított reaktorok hűtéséről továbbra is gondoskodni kell, ennek vízigénye azonban lényegesen kisebb.
Míg a négy működő blokk hűtéséhez másodpercenként körülbelül 100 köbméter víz szükséges, a négy leállított blokk biztonságos hűtéséhez az atomerőmű tájékoztatása szerint legfeljebb 2,5 köbméter/másodperc is elegendő.
Az erőmű erre az eshetőségre is felkészült, többek között kiegészítő szivattyúzási lehetőséggel.
Augusztusban fokozatosan helyreállt a termelés
A Duna vízszintjének átmeneti emelkedése augusztus 10-én lehetővé tette a 2. blokk fokozatos felterhelését. A blokk még aznap este elérte a névleges teljesítményt.
A folyamat azonban ezzel még nem zárult le. A Duna alacsony vízállása továbbra is meghatározó tényező maradt, ezért a többi blokk visszaindítására később kerülhetett sor.
Augusztus második felében a vízszint emelkedése, valamint a vízkivétel feltételeinek javítására épített fenékküszöb hatása már lehetővé tette a korábban leállított blokkok fokozatos visszaindítását.
Augusztus 22-én a 3. blokk egyik turbinagenerátorát ismét hálózatra kapcsolták, augusztus 23-án az 1. blokk, augusztus 24-én pedig a 3. blokk is elérte a névleges teljesítményt.
A helyreállítás augusztus 26-án 20:35-kor fejeződött be, amikor a 4. blokkot is 100%-os teljesítményre terhelték. Ettől az időponttól ismét mind a négy paksi blokk névleges teljesítményen üzemel.
A visszaállás során egy külön műszaki esemény is történt
Augusztus 25-én az 1. blokkon automatikus villamos védelmi működés miatt átmenetileg 140 MW-tal csökkent a teljesítmény. A hiba okának behatárolását követően a blokk augusztus 26-án 02:00 órától ismét névleges teljesítményen működött.
Ez egy különálló, rövid műszaki esemény volt, nem pedig a Duna alacsony vízállásának következménye.
Mit mutatott meg a rendkívüli nyár?
A 2026-os események egyik legfontosabb energetikai tanulsága, hogy a villamosenergia-rendszer működését nemcsak a rendelkezésre álló termelőkapacitások nagysága határozza meg. A termeléshez szükséges infrastruktúra és a környezeti feltételek változása szintén hatással lehet arra, hogy egy erőmű ténylegesen mekkora teljesítménnyel képes működni.
Paks esetében ez különösen látványosan jelent meg: a nyár első részében a Duna magas vízhőmérséklete miatt vált szükségessé teljesítménycsökkentés, július végétől pedig már a folyó rendkívül alacsony vízállása jelentett műszaki korlátot.
Az atomerőmű tájékoztatása szerint már folyamatban van a vízkivételi rendszer olyan műszaki fejlesztése, amelynek eredményeként néhány éven belül a jelenleginél alacsonyabb Duna-vízállás mellett is folytatható lehet a termelés.
A mostani eseménysor ezért túlmutat egy rendkívüli nyári időszakon. Arra is rámutat, hogy a villamosenergia-ellátás biztonságához a termelőkapacitások mellett az azokat kiszolgáló infrastruktúra alkalmazkodóképessége és ellenálló képessége is egyre fontosabb.