A Magyar Közlöny 2026. évi 35. számában megjelent az energiaügyi miniszter 9/2026. (III. 31.) EM rendelete, amely módosítja a földgáz biztonsági készlet mértékére vonatkozó szabályozást.
A változás nem pusztán technikai jellegű: a szabályozó egyértelműen a magasabb ellátásbiztonsági szint irányába mozdult el. A rendelet kimondja, hogy 2026. július 1-jétől a hazai biztonsági földgázkészlet mértéke 13 789 948 MWh, amelyhez jelentős be- és kitárolási kapacitásokat is biztosítani kell.
Ez a volumen nagyságrendileg több mint 13,7 TWh-nak felel meg, ami a teljes hazai éves gázfogyasztás érdemi részét képviseli. A döntés hátterében a nemzetközi energiapiaci bizonytalanságok állnak, és a jogszabály indokolása is kifejezetten az ellátásbiztonsági kockázatok erősödésére hivatkozik.
Nem csak biztonsági kérdés – ez egy beépülő költség
A biztonsági készlet rendszerének működése sokszor kívül esik a napi piaci diskurzuson, miközben a hatása minden fogyasztónál megjelenik. A készlet fenntartása ugyanis nem költségmentes: a tárolás, finanszírozás és rendelkezésre állás biztosítása folyamatos kiadást jelent.
Ezt a költséget nem közvetlenül az állam viseli, hanem egy szabályozott díjrendszeren keresztül a piaci szereplők, végső soron pedig a fogyasztók. A földgázkereskedők a készletezési költséget beépítik az értékesítési árba, így az megjelenik minden szerződésben, akár külön soron, akár az energiaár részeként.
A mostani módosítás ebből a szempontból egyértelmű: a magasabb készletszint strukturálisan növeli a rendszer költségét, még akkor is, ha ez nem egy látványos vagy hirtelen árugrás formájában jelentkezik.
Mit jelent ez számszerűen?
Bár a rendelet konkrét díjtételt nem határoz meg, a szakmai logika jól értelmezhető. Egy közel 14 TWh-os készlet finanszírozása és fenntartása éves szinten jelentős tőkét köt le, amelynek költsége beépül a rendszerbe.
Tapasztalati alapon ez a tétel:
néhány száz Ft/MWh nagyságrendben jelenik meg,
ami önmagában nem tűnik jelentősnek, de:
- minden fogyasztóra kiterjed,
- minden szerződésben megjelenik,
- és hosszú távon stabil költségelemként viselkedik.
Ez különösen fontos intézményi és nagyfogyasztói oldalon, ahol a teljes energiaköltség optimalizálása során már ezek a „kisebb” tételek is számottevővé válnak.
Mit látunk most a piacon?
A módosítás jól illeszkedik abba a trendbe, amely 2022 óta egyértelműen kirajzolódik az európai gázpiacon. Az ellátásbiztonság szerepe felértékelődött, és a szabályozói környezet egyre inkább ezt a szempontot helyezi előtérbe a tisztán piaci logikával szemben.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gázár már nem kizárólag a TTF jegyzésekből vagy a beszerzési stratégiából áll össze, hanem egyre nagyobb szerepet kapnak a strukturális költségek, mint például:
- rendszerhasználati díjak,
- kiegyensúlyozási költségek,
- és a biztonsági készletezés.
Így áll össze a gázár:
A fenti képlet jól mutatja, hogy a készletezési díj egy fix, nem piaci komponens, amely minden időszakban jelen van. Amíg a TTF árak jelentősen ingadoznak, addig ez a tétel stabilan beépül a végső árba.
Infend szakmai értékelés
A mostani szabályozás egyértelmű üzenete, hogy a rendszerirányítás és a szabályozó a jövőben is prioritásként kezeli az ellátásbiztonságot. Ez rövid távon enyhe költségnövekedést jelent, hosszabb távon azonban csökkenti a szélsőséges piaci helyzetek kockázatát.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gázbeszerzési döntések során már nem elegendő kizárólag a piaci árakat figyelni. A strukturális költségek – így a biztonsági készletezés is – egyre inkább meghatározó tényezővé válnak.